Üzenet annak, aki fél 

Gyozo

A félelem legmegnyugtatóbb megoldása: a szeretet kompetenciáinak működtetése

Szeretném mostantól minden tudásommal, még elhivatottabban segíteni az emberiséget. Mondanám, hogy szakmai tudásommal, de szét lehet-e választani a szakmait és az emberit? A politikait és az emberit? A vallásit és az emberit? Az anyagit, a szexuálisat, a bármilyen hovatartozásút és identitásúat és az emberit? Túl sok ezekben a kérdésekben a hit-és érzésvita. Mert mindenki hiheti, érezheti másképp.

Éppen ezért érdemben előremutató-e fogalmakon, szándékokon, következményeken, elméleteken vitatkozni? Érdemes-e beleengednünk magunkat olyan indulatokba, amelyek kívül is csak ártanak, belül is rendkívül károsak? Érdemes-e belemélyednünk az idegek harcába, saját magunk és környezetünk felőrlésébe?

Vagy érdemes inkább alkalmaznunk a Disszociált állapotot (a Neuro-Lingvisztikus Programozás módszertan egyik tudományos alap fogalma), jóval hátrébb lépve rádöbbenni, hogy az érzéseinkért, a testünkért, a családunkért és a jövőnkért még mindig mi vagyunk a felelősek, és ebben első számú ráhatásunk a saját belső KIEGYENSÚLYOZOTT ÁLLAPOTUNK FENNTARTÁSÁNAK KOMPETENCIÁJÁBAN van? Érdemes-e ezáltal akkor Asszociáltan, azaz belülről megélni, a lelkünkből kiindulóan hagyni újra és újra átélni azt a nyugalmi biztonságérzetet, amely képesség mindannyiunkban ott van, és sokkal inkább ezt felidézni minden érzékszervi csatornánkban, majd boldogságosan be is rögzíteni ezt minden idegsejtünkbe?

Ahelyett, hogy félnénk. A szeretet ellentéte ugyanis nem a gyűlölet, hanem a félelem! A gyűlölet inkább talán a szeretet és az elfogadás hiányából eredeztethető túlkompenzálás reakciócsoportja, védekező mechanizmusa lehet. Szóval a félelem a szeretet igazi ellentéte, és szakmai, emberi szemmel látva azt érzékelem, hogy amit hallok, azok az indulatok most, minden irányból, a félelemből fakadnak. Mert fél, aki menekül, fél, aki támadna vagy támad, fél, aki végül az erőszakot és a másokon való uralkodást választja.

Nem lenne előrevivőbb, könnyebb tehát azt választanunk, hogy a félelem helyett a szeretetet választjuk? Képesek vagyunk-e ezt anélkül megtenni, hogy valamelyik oldalra állnánk? Létezik-e egyáltalán több oldal??? Megkülönböztethető-e az az oldal, aki elkezd egy támadást – félelemből – és aki erre visszatámad – félelemből – fontos-e a sorrend, a történelemben, az időben? Vagy nézhetjük-e úgy, hogy a két oldal maga a félelem és a szeretet? Ez akkor nem szétválasztana embereket, barátságokat, népcsoportokat, szerelmeket, élőket és holtakat, hanem tudnánk mindannyian EGY oldalra állni? A SZERETETÉRE???

Kérlek, kérlek, kérlek benneteket, gondoljátok végig, hogy kivel álltok szemben? A születés és a halál pillanatában nincs ott más, csak mi magunk. Mi lenne, ha mindannyian tudnánk ezt úgy kezelni, hogy nincs ellenség, az egyetlen ellenségünk, a testünk, a szerelmünk, a barátságunk, a családi harmóniánk, a jövőnk, az egészségünk ELLENSÉGE EGYEDÜL A FÉLELEM?

Ha ez így történhetne, végre, a történelmünkben is, a jelen történelmünkben, amelyet mi mindannyian épp most írunk, akkor A SZERETET KOMPETENCIÁINAK MŰKÖDTETÉSE által pontosan tudnánk, hogy mit kell tennünk. Mert egyedül a szeretet ad valódi, autentikus válaszokat az éppen aktuális helyzetre.

Arra esküszöm hát fel, hogy ebben alkotok maradandót minden egyetemleges tudásommal, amely mindenkiben ugyanúgy ott van.

Tehát nincs más dolgunk, ha ebben közösen együtt akarunk működni, mint ezeket az energiákat mozgatni, rezegtetni, hirdetni, megmutatni. És a szeretet tud megnyilvánulni akkor mindenkinek az én-ereje, hitvallása, képessége, cselekedete szerint a Földön. Ebben keresek partnereket, támogatókat, barátokat, az élet szerelmeseit, fogjunk össze, és bizonyítsuk be, hogy a félelmeinken győzedelmeskedhet a szeretetünk, az az igazi mag, amellyel és amelyért megszülettünk, ami az életünk célja és küldetése, és amely lebontható tiszta, világos képekre, hangokra és érzésekre.

Mindenki tudhatja így, hogy konkrétan a mosoly, a nevetés, az ölelés, egymás kezének a megfogása, egy jó szó, a gondoskodás, egy puszi, mennyire képes megváltoztatni egy pillanatot. Ezeket működtessük mostantól, mert ezek a legemberibb, legszakmaibb kompetenciák!

Gyozo

Nekem van egy Mesterem, életem egyik legfontosabb tanítója. A legtöbb jó érzésem az általa tanítottak megéléséből ered. Óriási erőforrás ezeket újra feléleszteni magamban, és hagyni átengedni minden porcikámon, amit ez a szeretet áraszt bennem, és áraszthat a világban.

Van-e kedvetek Nektek is működtetni a saját jó érzéseiteket, nyugalmatokat, vidámságotokat és stabilitásotokat? Fel tudjátok-e idézni életetek legjobb érzéseit? Melyek voltak azok? Tudod-e állandósítani ezeket azzal, hogy mindenre és mindenkire kivetíted, akire csak gondolsz, akivel csak találkozol? El tudod-e fogadni, hogy egyedül, csakis a saját jó érzésed megerősítésed növelésével és fenntartásával érdemes mostantól foglalkoznod, mert egyedül, és csakis ezzel juttathatod saját magadat és a környezetedet is egy minőségibb, jobb élethez?

Akkor érdemes-e ennek az útjait, módjait keresned, és ezzel töltened azt az édes, drága, soha vissza nem térő, értékes, maradandó kincsed, az időd?

Mészáros Edina, 2015. szeptember 17.

Aktuális lelki segítő, mentális fejlesztő programjaink itt találhatóak: 

www.nlpintezet.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.