A TA és az NLP módszerek alkalmazásának összevetése V. rész

okology

Az NLP alapjai és a TOTE modell

Az NLP-t a ’70-es években Richard Bandler és John Grinder fejlesztette ki kiemelkedően sikeres szakemberek működésének lemodellezésével. Kutatásuk során összegyűjtötték azokat a kompetenciákat, amelyek ezekre a személyekre egyformán jellemzők voltak, ebből esszenciát alkottak és strukturált technikákban rögzítették „sikerstratégiájukat”. Ezt taníthatóvá tették, és ma ez az, amit NLP módszerként ismerhetünk.

Az NLP alapfeltevései a következők:

  • Az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem egy olyan belső térképre, amit a világról magukban kialakítottak.
  • Egy rendszeren belül, a legnagyobb rugalmasságot mutató elem gyakorolja a kontrollt.
  • Minden viselkedés szándéka szubjektíve pozitív.
  • A kommunikáció lényege abban a válaszban van, amit a partner részéről kapsz.
  • Mindegyik viselkedés hasznos valamilyen helyzetben.
  • Minden ember magában hordja a számára szükséges erőforrásokat.
  • A tiszta és nyitott érzékszervi csatornákra nincs más pótlék.
  • Egy személy pozitív értéke állandó, míg a viselkedése megkérdőjelezhető.
  • A kommunikációnak nincsenek hibái, csak eredményei vannak.

A TOTE-modell használata az intervenciókban

Az alábbiakban szeretnék bemutatni egy modellt, ami hatékonyan képes támogatni a szervezeti és egyéni fejlesztő munkát. A TOTE-modell a „Test”, „Operate”, „Test”, „Exit” szavak kezdőbetűjének rövidítése. Ezt a modellt Pribham, Miller és Gallanter fejlesztették ki 1960-ban a különböző műveletek hatásának vizsgálatára[1]. Ez a modell a kibernetika alapképlete, amelyre az NLP változtató munkája épül.

A TOTE-modell a következőképpen működik. Ha leegyszerűsítjük a fejlesztés folyamatát, alapvetően igaz mind a számítógépes programozásra, mind pedig a szervezet és egyéni fejlesztő munkára, hogy egy „A állapotból” szeretnénk eljutni egy „B állapotba”. A következő látható[2] ez az egyszerű folyamat, amelyben a vágyott állapotba való jutáshoz erőforrásokat használunk fel. Az ökológia azt jelenti, hogy mindig meg kell vizsgálni a folyamat eredményességét az egyén és a környezet szempontjából is. Így biztosítja a modell, hogy a vágyott állapot teljes mértékben komfortos legyen az egyén számára.

okology

Azt, hogy az „A állapotból” sikerül-e eljutnunk a „B állapotba”, egy „Teszt” elvégzésével tudjuk meg az alábbi modell szerint. Ahhoz, hogy az „A állapotból” elérjünk a „B állapotba”, valamilyen „Beavatkozást” kell elvégeznünk, ez az „Operate”.

Ahogy a fejlesztők tesztelték az új programok működését, a szervezet és egyéni fejlesztő munkában is egy újabb „Teszt” elvégzésével lehet megvizsgálni a „B állapot” kielégítő működését. Ha ez a második „Teszt” negatív, azaz a kívánt eredmény nem kielégítő, újabb, másfajta „Beavatkozásra” van szükség, amennyiben kielégítő az eredmény, akkor ki lehet lépni a folyamatból, ez az „Exit”. A „Test”-„Operate”-„Test” tehát egy körfolyamat, amiből csak a kielégítő eredményű Teszt után jöhet az „Exit”, azaz a kilépés[3]:

tote

A TOTE-modell abban tudja támogatni fejlesztő munkánkat, hogy annak eredményességéről egy visszacsatolást nyerhetünk minden „művelet”, azaz intervenció után. A modell így a szerződésnek is egy keretet adhat a munka teljes folyamatában. A szerződéskötést a jelenlegi „A állapot” és a vágyott „B állapot” konkrét meghatározásában segíti, a szerződés „szavatosságát” segít bemérni a munka közben elért eredmények és a szerződés felülvizsgálata során, és a szerződés beteljesedését a munka végén is megmérhetjük általa, amikor értékeljük az egész munkánkat és az összes eredeti cél megvalósulását.

A kliens egyedi térképe és referenciakerete

A klienseket egyéni- és szervezetfejlesztés során is tanácsos egyedi „térképpel”, világnézettel, életúttal, sorskönyvvel, stb. rendelkező individuumnak tekinteni és kezelni, akinek a „probléma- és megoldásképzési” stratégiája is teljesen egyedi lehet.

Amikor így teszek, megfigyeltem, hogy aktívabban tudok figyelni a kliensre, és az intuíciós képességemet is jobban tudom használni a fejlesztő munkában azáltal, hogy hagyom magam ráhangolódni az egyedi referenciakeretére (lásd később a táblázatban).

[1] Karl Pribham, George Miller, Eugene Gallanter: Tervek és a magatartás struktúrája, Prentice-Hall, 1960.

[2] Harry Alder: Handbook of NLP: A Manual for Professional Communicators, Gower Publishing, Ltd., 2002

[3] Joseph O’Connor: NLP Kézikönyv, 8. fejezet, Bioenergetic Kiadó, 2002.

Mészáros Edina, 2008. 08. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.