Daily ME – 64/365. nap

2017-10-07 16.37.52

A csábítás művészete

Neeem, nem a sajátomról van szó.

A minap voltam a Művész moziban, és a Csábítás c. filmet néztem meg.

Nagyon jól éreztem magam újra ott, már az épületbe belépni is egy valóságos felüdülés volt.

2017-10-07 16.35.02

A dráma is nagyon tetszett, bár forgatókönyvírói és rendezői szemmel igyekezvén nézni a produkciót azt találtam, hogy több mindent máshogy szerveztem volna a film körül, ami önmagában is nagyon felszabadítóan hatott rám. Merek kritikát gyakorolni, nem filmesként, de filmrajongói mivoltomban, és a verbális – és non-verbális jelek gyakorlott leolvasójaként, ezennel mezei néző szerepben.

Egyébiránt a játéktól elbűvölten üldögéltem a meghitt sorok között, a kis teremben összeolvadt a figyelmünk, és a történet hátborzongatóan haladt visszafordíthatatlan kimenetele felé.

2017-10-07 16.33.40

Visszatérve az élmény összhatására, a műalkotás élvezete közben meg kellett állapítanom magamban, hogy a lelkem egy kicsit kint maradt az aulában.

Talán ez iránt a hatalmas filmkészítő eszköz – és ipar – iránti rajongás, talán az a felvillanyozottság, amilyen hangulatban az NLP képzés második napja után – elégedetten, és mérhetetlenül büszkén – még szívesen folytattam az estét, és ki tudja, meddig hagytam volna még… szabadon szárnyalni, a bennem éledő energiát…?!

Újból elvarázsolt a falak színe, a ház jól ismert alaprajza és kincsesbódéi, és annak a tudata, hogy minden milyen könnyű lehet, milyen csodálatosan beérett, és helyénvaló.

Felelevenedett néhány emlék, amelyet itt éltem át, és hirtelen átéreztem a saját lényemet a teljes jelenvalójában. Mintha megérkeztem volna magamba…

Boldog voltam.

2017-10-07 16.35.42

A pillanat elcsábított, és majdnem mindegy volt, hogy ki az, aki ott van, vagy mi az, ami nincs, mi a téma, és ki figyel oda, minden annyira volt szép, amennyire vidám volt.

Hiába a tragédia, valami táncolt bennem legbelül, és a papírdoboznyi pattogatott kukoricahalom szinte magától gördült a számba felfelé, egyetlen folyékony katarzisláncban.

Nem gondolom, hogy az egész terem átérezte ezt az emelkedettséget, de aki igen, sok tanulsággal térhetett haza, mint ahogyan bármikor máskor, bármilyen vetítés, vagy igaz történet láttán…

Én egy jókora megkönnyebbült ihlettel, lelkes alkotói kedvvel, és természetes szenvedéllyel, az emberi segítségnyújtás terén, valahogy máshogy. Még emberibben, még tömegesebben, ezzel együtt elengedettebben, és még egyenrangúbban, mint azt valaha el tudtam volna képzelni, vagy hinni magamról, a világról, és a kettő közötti együttműködésről.

2017-10-07 16.37.52

Lehet, hogy mégis igaz, hogy amikor valami elcsábít, és teljességgel belemerülünk ebbe a vonzásba, mi magunk is csábítóbbá leszünk.

Mészáros Edina

Budapest, 2017. október 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.