Daily ME – 69/365. megélés

2018-01-23 00.24.58

A nagyság átka

Megéléseim szerint minél nagyobb valaki – most ne firtassuk, milyen minőségek alapján -, gyakran annál kisebbnek érezheti magát.

Talán mert tudja, milyen hatalmas a világ, és benne milyen aprócska is ő.

Vagy mert társait sokra, többre becsüli önmagánál.

Néha annyira picinek érzékelheti magát, mintha nem is létezne az univerzumban.

Ez akkor is megeshet, ha valóban kicsike, és akkor is, ha se nem kicsi, se nem nagy, épphogy csak közepesek a képességei. Esetleg csak a ráaggatott címkék…

Olykor kitűnik mások közül, azután meg mintha nem is látszana igazán.

2018-01-23 00.22.31

Ennek – a viselkedésben is megnyilvánuló dinamikának – a fordítottja is igaz, és sokszor meg is történik, mégpedig kíméletlenül pont a szemünk előtt: aki éppen kicsi, felnagyíthatja saját jelentőségét.

Számtalan példát láthattunk a történelemben, amikor kis termetűek és erkölcsűek hatalmasnak képzelik magukat, és minduntalan eképp lépnek fel. Gondolják, népszerűen magasztosabb magaslatokra…

Ám egy semleges állapotban is képesek vagyunk felnagyítani eszméket, elragadtatásokat, aurákat, mi, egyszerű halandó népek.

2018-01-23 00.23.35

Az állapot fontos, vagy a kompetencia, az egészséges önméretezésben? Legyen inkább önmérettetés! Abból többet is tanulunk, az egónknak sem árt, és a környezetünk is ésszerűbben kódol be minket. Nem pedig hódol be nekünk!

Itt vágjuk a centit, ott a jó pofát, de tudjuk, hogy nem a méret számít, mégis rendre számoljuk az orgiák… lehetőségét. Alig marhák, akik azt hiszik, hogy az ellenségeik az oligarchák, és nem saját árnyékszemélyiség… zavaruk!

Az lenne a fontos, hogy mindenki legyen önmaga. Hiszen mindenkinek eredendően jó szándékú a tudatalattija, igaz? Így lehetne nyugodtan-bátran az, aki.

2018-01-23 00.24.20

Az az igazság, hogy mindegyikünknek ugyanaz a célja, csak más úton igyekszünk elérni.

Aki nagyítja magát, előtte óhatatlanul az is lekicsinyítette, hiszen az idegrendszerünk okosabb a tudatunknál. Mind érezzük mi a lelkünk mélyén, hogy csak egymást kiegészítve lehetünk valóban nagyok. A helyes önbecsülés kialakulásának folyamata azonban némelyikünknél megszakad, és így az egyén kénytelen ömagát hovatovább előrébb sorolni másoknál, és ahhoz, hogy kitűnjön az észrevétlenségből, óriásira duzzasztja… mérgét. Mely leginkább befelé hat, önnön pokolbugyraiba.

De mindenkinek van esélye visszatérni az egyenlők közé, minden pillanat adott az önfejlesztő megújulásra!

Módunkban áll a saját vállunkon kopogtatni, hogy ideje a szélsőségektől mentes – mégsem középszerű -, elfogadó szenvedélynek ismét átadni önmagunkat, és ha ez épp egy cseppnél óceánabb boldogságot eredményez, megpaskolni azt.

2018-01-23 00.24.58

Különösformán ezt megtehetjük a jelenünkben, de a múltunkban és a jövőnkben is.

Egyszerűen csak ott terem a felidézett életszakaszunk, ahol épp vagyunk, és pont akkorák vagyunk, amilyennek szeretnénk magunkat látni. Pontosan úgy lehetünk jól a bőrünkben, ahogy arra vágyunk!

Mindenféle méret – és egyéb – különbség(tétel) nélkül megtörténik a varázslat, és az elvárásunk a teljesítményünkkel békepipát szív. És nem egy újabb keserűpirulát.

Nincs tablet-ta, ami ezt über-elné…! Mi lenne, ha a mértékletességből alakítanánk függőséget, és az arányosságból kényszert? Fóbiát a megcsalástól, és allergiát a gonosz(nak rágondolás/kikiáltás/lesújtásá)tól?

Mindenki elég nagy ahhoz, hogy a kicsinyességével felhagyjon. És mindenki elég kicsi, hogy hamiskodó nagyzolását letegye.

A tudatalattink nem csak nyitott, de őszinte könyv. Élemedett lapjai közt mindig bízhatunk megfelelőképp vonzó, illatos, ropogós, értékes válaszokban.

Budapest, 2018. január 22.

Mészáros Edina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.