Daily ME – 70/365. megélés

eper

“Úgy biztos könnyebb lesz a házasság”

Hiányzik a blogolás-OMMM. (Azt nem tudom, hogy másnak hiányzik-e, de ha igen, azt nagy-nagy megtiszteltetésnek veszem, és most újra itt vagyok. Ez most épp a hetvenedik. Itt tartok a 365-ből, pedig lassan egy éve kezdtem el… Közben egy regényt is, de az egy másik felület.) Egy ponton abbahagytam, kivéve, hogy a fejemben folyamatosan íródik.

Sokszor meg is kapom, hogy mi lenne, ha fizikailag is megtenném?! – Tudom… írom. Leírom.

Bár nekem néha elég, ha a fejemben… na de most a kezemmel is, kénytelen vagyok. Ma akkora volt! A poén! Hogy ezt nem lehet kihagyni. Egy blogból.

Megyünk a piacra, húsvéti bevásárlás. Mikor, ha nem az utolsó napon.

Tömegnyomor, friss és félig friss áruillat szálldos, sonkatenger és káposztaszag – meg is kívántam újra a töltött káposztát – balra egy régi szomszéd, jobbra egy új, megint balra újra egy harmadik régi… mindenki vásárol. Mikor, ha nem ma…

Tavaszi gyümölcsök jó drágán. Eper itt 680, ott szebb picit 880, a legnívósabb helyen pedig, oh, még csak 1.200 Ft… veszek. Nem veszek. De egy dobozzal. De nem tetszik annyira.

Tovább! A lényeg a sonka. Jöhet még a tejföl és a kedvenc pogácsánk. Megint eper. Nagyon drága. Nem veszek. Veszek. Mégsem.

Jaj, egy divatsapi. Felpróbálom. Rohanjunk tovább. Nem, felpróbálom. Mennyi? Ócó! Megveszem!

Gyerünk már! Sonka már megvan! Mi kell még? Zöldség. Egy kis szokásos körte…

Oké, mehetünk. Biztos kész vagyunk? 

Eper! Á, nem! Irány haza! Van még dolgunk bőven.

De a kisboltnál álljunk meg! Rendben! Mi kell onnan? Csomagolt cuccok. Jó! Az már a vége lesz.

Jó jó! Akkor fel a buszra. Ne arra a székre! Oda, oda! Nem igaz már, nem férek el! Na, itt jó. Most már szállunk le!

Végre itt. Nézd, eper itt is! Mennyiért? Féláron!!! De az romlott! Dehogyis! De igen! Hűtőben is van! Vedd a többit, én megnézem ott.

Már fizettem. De az eper…

Na én kimegyek. Menj, én még megnézem. Ezt! Penészes!!!

De a másik. Na jó, én kimentem.

Na akkor a hűtőből! Jézus, mennyien várnak mögöttem.

Csak nyugodtan!

Nézze csak, megvárjuk!

KÖSZÖNÖM!

Hiába… nem tetszik a hűtőből. Ez a doboz kell!

Akkor ez lesz? Ez!

eper

Jó! Ez csak 295! 

Szuper!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Elnézést! Látom, mennyire tele van Önnél a… sietek.

Csak nyugodtan.

Tényleg annyira sajnálom!

Nem érdekes.

…De ez egyszerűen szerelem…! – mit tegyek?! kiszakadt belőlem. Kis szünet. Erre felfigyelnek. Kedvesen odafordulnak.

Az utánam következő hölgy a pénztáros lányra mered. És egy pillanatnyi gondolkodás után mozdulatlan fejtartással, de határozottan, mégis inkább halkan, mint hangosan megszólal: …Úgy biztos könnyebb lesz a házasság…

Újabb kis szünet. Mindenki nevet. Ez a hangsúly! Fantasztikus. Ki is mondom: Ez a hangsúly! Újra nevet mindenki. Ez utánozhatatlan!

Középkorú hölgy kifejező grimasszal. A beszédtempó gyors, a pillantás lassú. A mondat közepén elhúzott két szótag, némi fájdalmas nyomatékkal. Hogy lehet ezt ennyire pontosan kifejezni??? Benne volt a fél élete. És jön a szembogarakban könnycseppremegős összemosolygás. Pedig én el se váltam. Csak megspóroltam – talán – hármat. Szerintem ő igen. Legalábbis a hangjából kirajzolódott egy egész emberöltő. Ez ő, én meg a káposztatöltő költő… vagy csak egy félnótás tojásfestő, másokat töltő. Remélhetőleg. Vagy legalább.

Kimegyünk a boltból. Kint elmesélem a hallottakat. Kint is nevetünk. Egy utcával arrébb újra látom a nőt. Onnan merőleges irányban haladunk tovább. Ő arra, én erre.

Sárga kabátot hord, mint én. Hangosan nevet. Hangosan nevetek.

Utánakiabálok: Ezt megírom egy blogban!

Visszakurjant: Oké!

Kacagunk.

Lépkedünk – valahogy ismeretlenül is közös ütemre – tovább.

Budapest, 2018. március 29.

Mészáros Edina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.