Sztárban sztár kompetenciák

gaspar laci

Nyerő tudás: az alázat

Mi az igazi ‘sztárság’ titka? Mitől híres egy híresség? És mitől lesz örök érvényű ez a népszerűség?

A mostanában nagyon divatos tehetségkutató műsorok résztvevőin elég pontosan megfigyelhető, hogy mely tulajdonságok teszik őket figyelemre méltóvá, izgalmassá, meggyőzővé és nézetté.

A kevésbé hozzáértő szemek és fülek is könnyen felismerik, hogy ki az, akit érdemes felhangosítani, és mi az, amit hasznos lehet közelebbről is megszemlélni a produkcióikban. Hogy ennek mi az oka? A tehetség, a felkészültség és a gyakorlás kétség kívül az összhatás fontos eleme.

De ezen túl, vannak még olyan alapvető tulajdonságok, és közöttük egy kiemelhető, amely garantáltan biztosítja, hogy egy előadóművész végül mekkora babérokat arat le a közönség szívében.

Ez a jelenség visszavezethető több, mindannyiunk számára ismert, a humán szakterületeken dolgozók által is sokat emlegetett kompetenciára. Tulajdonképpen egy képesség-együttesről beszélhetünk.

De kezdjük az elején. Talán érthetőbb és befogadhatóbb, ha egy folyamatként tekintünk az előadó és a befogadó között történő interakcióra, kölcsönhatásra. Hiszen ez, maga a ‘sztárság’ is lebontható egy kommunikációs, stílus- és viselkedésbeli stratégiára, ami meghatározott lépésekből áll, amit lehet jól vagy rosszul működtetni, és amire persze aztán reagálni is lehet.

1. A szándék

Először is, az előadóban megjelenik egy szándék a néző és hallgató felé, valaminek a kifejezésére. Ez végső soron egy vagy több emberi érték közvetítése. Már kezdetben is az, hiszen emberi mondanivaló, gondolkodni és érezni-való kínálása és befogadása nélkül lehet-e műnek nevezni egy alkotást? Művészettörténeti szempontból ennek ugyan megszámlálhatatlan célja lehet. De vajon a lélektan irányából vizsgálva mi e folyamat következő “kötelező” ismérve?

2. Az átélés

Egy mélyebb pszichológiai szinten ez az indíttatás abból a belső lelkiállapotból táplálkozik, amelybe az illető beleengedi magát. Egy előadó kezében az egyik legfontosabb eszköz a belső átélés, amely az adott témával való érzelmi azonosulást jelenti. Ennek jelentőségével sokan talán nincsenek is tisztában, és ez az egyik magyarázata is lehet a gyakran előforduló katarzishiányra, amit egy-egy mű befogadásakor várunk, csak épp nem tapasztalunk meg.

Azok a valódi művészek viszont, akik át merik adni magukat a mondanivaló érzésvilágának, nagyobb sikerre tesznek szert. Igazi bátorságra vall ez az ön-átadási tevékenység, mivel a személy ilyenkor egy rövid időre tényleg eltávolodik azoktól a személyiségjegyektől, amelyek saját magára jellemzőek.

Az Én-t, – latinul Ego-t – amelyet saját magunkkal azonosítunk, az előadás idejére bizonyos szinten el kell engednie egy művésznek ahhoz, hogy egy más típusú, más jellemvonásokkal bíró, más mondanivalót kifejező alak bőrébe bújjon és azt hitelesen megformálja. Egy interpretatív – azaz egy már létező dolgot és azt értelmező, újra-magyarázó – művész számára pedig ez különösen lényeges tulajdonság.

Még pontosabban Freud (osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója) elméletét tekintve a három részre osztott Én mindegyikének megvan a saját szerepe ebben a témakörben is. Az Id, vagy más szóval Ösztön-én feltehetőleg arra törekedne, hogy a saját vágyaiból adódó törekvéseivel foglalkozzon, és azt juttassa kifejeződésre. Az Ego, vagyis az Én józansága a realitás talaján tartva az alkotó folyamatot inkább koncentrál az itt és most-ra. A Superego, azaz a Felettes-én pedig szeretne megfelelni az egyéni küldetésnek, és gyakorlatilag a hallgatóságnak, az adott szakma írott és íratlan paramétereihez igazodva. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és az a feladata, hogy közöttük harmóniát teremtsen.

Ezek tükrében megfigyelésem az, hogy egy sikeres előadó annál hatékonyabb, minél inkább tudatában van ennek a három résznek a működési elvével, és mindegyiket a funkciója szerint megtanulja kezelni is.

3. Az érzelmi emlékezet

Ezen túl még szükség van a memorizálásra is, de itt nem egyszerűen egy megtanult szöveg vagy dal elraktározásáról és visszaadásáról van szó.

Sztanyiszlavszkij (Csehov és Gorkij műveit színpadra állító iskolateremtő orosz színésznevelő, szerző) A színész munkája című könyve 1. fejezetében, amelynek Az átélés címet adta, megemlít egy bizonyos reprodukálási képességet, amelyet “érzelmi emlékezetnek” nevez.

Ezt az emlékezetet az öt érzékszervi csatornához köti, és tipizálja is a színészeket a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás működési elve alapján. Szerinte “a színésznek nemcsak az érzelmi emlékezetre, hanem mind az öt érzék emlékezetére is szüksége van.”

Ez rárímel a Neuro-Lingvisztikus Programozás egyik alap eszközére, a Reprezentációs rendszerek struktúrájára, amelynek lényege, hogy mindannyian más-más érzékszervi csatornát részesítünk előnyben az emlékeink tárolására és előhívására. Ezeket a különböző szakterületeken remekül lehet alkalmazni a kommunikáció fejlesztésére, egymás megértésére, a kapcsolataink megjavítására, és a szolgáltatóipar megszámlálhatatlan területén.

Annak érdekében, hogy megtaláljuk az előadói jellemvonások gyökerét, tekintsünk az eddigiek mögé. Mi kell ahhoz, hogy ezek – feltehetőleg – ilyen sorrendben végigvezetve, egy magas minőséget eredményezzenek?

4. A modellezés

A 2015. évi Sztárban sztár showműsort Gáspár Laci nyerte meg Majka Belehalok című dalának reprodukálásával. A reprodukálás jelentése az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint felidéz, elismétel, sokszorosít, utánoz. De melyik kompetencia alapozza meg végső soron az előadónak ezt a stratégiáját?

gaspar laci

Nagyon érdekes megélés szervezeteket és személyeket fejlesztő szakemberként nem szakmai füllel ülni a tévé előtt, valami egész mással foglalkozni, és egyszer csak meghallani azt a komolyságot – elhivatottság, elkötelezettség értelmében véve -, ami aztán, a tekintetet felemelve és a képernyőn tartva visszatükröződik egy előadói mozgásból és szempárból.

Gáspár Laci ezt az élményt nyújtotta nekem, hallgatóként és nézőként ma este. Persze rögtön tudtam, hogy a hatása hiába volt rám emberi, a szakmai oldalamat is megérintette. Ha ez a kettő mégiscsak nem egy és ugyanaz.

Csak figyeltem az ő feldolgozását, és azt éreztem, hogy olyan természetességgel vonódom bele, mint ahogy az előadó van benne nyakig, teljes átéléssel.

5. Az alázat

Arra jutottam, és egyben egy megerősítést is nyert számomra, amit mindig hangsúlyozok a tréningjeim során, hogy ami a sztárokat valódi sztárrá teszi, azaz ‘egy fényesen ragyogó csillaggá, ami maradandó alkotása révén az előadó- és alkotóművészet egén ragyog’, az az alázat. Az alázat abban az értelemben, amit az Értelmező Szótár úgy használ, hogy ‘erős szerénység, feltűnésmentes, visszafogott és óvatos viselkedés’. Nem pedig ‘a saját érdemek lebecsülése’, sem pedig ‘a saját akarat másokétól való függővé tétele’. Fontosnak tartom ezt a három jelentést szétválasztani, mivel ezeket külön-külön gondolom kezelni nyelvileg és patológiás értelemben is.

Egy szakmai cikkben szubjektív véleményt leírni talán nem illő dolog, de ezért megteszem. Kivéve, ha ez támogatja a fejtegetés azon végkimenetelét, amely az olvasói tapasztalatokkal is összecseng. Tehát folytatva az előadói siker kottázatának felgöngyölítését, személyes megjegyzésemet azért is fűzöm ide, hogy összekapcsoljam a témát azzal a konkrét előadóval, aki ezt a gondolatsort megihlette.

Egyik kedvenc magyar zenei előadóm Tóth Gabi, aki szintén ebben a versenyben szerepelt, és a döntőben Gáspár Lacival együtt az első négy helyezett között volt. A szívem hozzá húzott, mert tehetségét, és érzései professzionális láttatását nagyra tartom. De szakmailag azt gondoltam, hogy Gáspár Laci most alázatban elvitte a pálmát.

A nézői szavazatok döntöttek, és visszaköszönt a mérlegelésem eredménye. A legjobb női előadó Tóth Gabi lett, a verseny győztese pedig Gáspár Laci. Mindkettőjük sikerének őszintén tudtam örülni, emberileg és szakmailag is.

6. A kiegyensúlyozottság

A szerénységen túl, ami az alázatba eleve beleértendő, talán annál egy szűkebb kategória, még kiemelném az érzelmi stabilitást. Ez a belső kiegyensúlyozottság hosszú távon is lehetővé teszi azt, hogy egy előadó képes legyen kezelni az őt ért negatív és pozitív stressz hatásokat. Tudniillik, stressz nem csak káros hatásként ér bennünket, hanem a ránk váró sikereket és boldogságot is meg kell tanulnunk a helyén és megfelelően kezelni.

A másik nagy bizonyítékom az előadói sikerstratégia legfontosabb elemére, az alázatra az előadók zsűri visszajelzése közben mutatott viselkedése. Ezt most nem elemzem bővebben, de érdemesnek tartom újra és újra végignézni az általunk legkedveltebb, valódi előadóművészek reakcióit, miközben épp méltatják munkásságukat.

NLP tanfolyamainkon részletesen megtanítjuk a fenti kompetenciák tudományos hátterét, mindennapi működését, és gyakoroljuk is a konkrét technikák alkalmazásával.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk, látunk, hallgatunk és érzékelünk programjainkon: www.nlpintezet.hu

Mészáros Edina

Budapest, 2015. 11. 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.